Utószezon, Szardínia – Sardynia, po sezonie

A szeptembernél nem tudok ideálisabb hónapot elképzelni egy mediterrán vakációhoz: a tenger még meleg, a levegő hőmérséklete pont jó. A nappalok melegek, de nem tikkasztóak, az esték kellemesen hűvösek. Ilyenkor a napozás sem szenvedés: árnyékban már fáznék vizes fürdőruhában ücsörögve. És ami számomra a legfontosabb: az iskolás korosztálynak már becsengettek, vagyis kevés a nyaraló.

Najlepsza pora dla mnie na śródziemnomorskie wakacje to wrzesień: morze jest wciąż ciepłe, temperatura powietrza w sam raz. Dni są ciepłe, lecz nie upalne, wieczory przyjemnie chłodne. Leżenie na słońcu nie grozi już udarem słonecznym: przesiadując w mokrym stroju kąpielowym byłoby mi zimno w cieniu. I co najważniejsze dla mnie: uczniowie już w szkołach, a więc urlopowiczów jest niewielu.

IMG_4275
Alghero utcáin / Na ulicach Alghero
IMG_4283
Alghero utcáin a házfalakról egy-egy 100 éves kort megért szardíniai lakos mosolyog vissza ránk / Na ulicach Alghero z ogromnych plakatów uśmiechają się do nas mieszkańcy Sardynii, którzy dożyli już 100 lat
x8
Kilátás a tengerre a Grotta di Nettuno környékén / Morskie widoki w okolicach Grotta di Nettuno

Szeretem az utószezon melankolikus hangulatát. Azt a tudatot, hogy a ruháim, amelyeket a hátizsákomba pakoltam, minden bizonnyal utoljára vannak rajtam ebben az évben, aztán eltűnnek a szekrény mélyén. Hogy már csak néhány hét, és elnéptelenedik itt minden. Az a néhány tengerparti étterem és fagylaltárus is bezár fél évre, amelyik eddig még nem tette meg. Mindenki hazamegy, várja a karácsonyt és az első hóesést, január elsejétől pedig a következő nyarat.

Lubię melancholijny klimat posezonowy. Świadomość, że ciuchy, które spakowałam w plecak, z pewnością noszę po raz ostatni w tym roku, a potem znikną w głębi szafy. Że pozostało tylko kilka tygodni i zaraz to wszystko opustoszeje. Zamkną się też te nieliczne nadmorskie restauracje i lodziarnie, które jeszcze się nie zamknęły. Wszyscy powrócą do swoich krajów, czekają na święta i na pierwszy śnieg, a od pierwszego stycznia na kolejne lato.

x9
1-2. Putzu Idu tengerpartja és felhős égboltja, 3. Nuraghe, vagyis egy Szardínia titokzatos kőtornyai közül, 4. Valahol a sziget mélyén / 1-2. Plaża i pochmurne niebo w Putzu Idu, 3. Nuraghe, czyli jedna z tajemniczych wież kamiennych Sardynii, 4. Gdzieś w głębi wyspy
IMG_4356
Már-már giccsel határos kilátás Dorgaliban a teraszunkról / Panorama granicząca się z kiczem z naszego tarasu w Dorgali
IMG_4354
Cala Gonone

Az utolsó tengerparti heverészéssel töltött napunkon az ősz is belopakodott a strandolók közé. A homok fehér volt, a tenger türkizkék, a mozgóárus fekete-afrikaiak között pedig akadt olyan, aki már nem baseball sapkákat és hamisított napszemüvegeket árult, hanem élénk színekben pompázó bélelt kabátokat.

W ostatni dzień spędzony nad morzem jesień wkradła się na plażę. Piasek był biały, morze turkusowe, a wśród sprzedawców pochodzących z Czarnej Afryki bywali tacy, co zamiast bejsbolówek i sfałszowanych okularów przeciwsłonecznych sprzedawali już kurtki puchowe w jaskrawych kolorach.

IMG_4371
Fehér homok, türkizkék tenger / Biały piasek, turkusowe morze
IMG_4374
Costa Rei
x10
Ablakok, Cagliari / Okna, Cagliari
IMG_4427
Cagliari utcáin / Na ulicach Cagliari

 

 

Advertisements

Vissza Velencébe

1990-ben egy szép nyári napon, valamikor este fél nyolc körül édesanyám és Gizi barátnője elindultak Velencébe. Gizi ötlete volt, hogy lássanak világot és fizessenek be egy buszos kirándulásra. Tizenkét órányi utazással megérkeztek Velencébe, és körülbelül ugyanennyi időt töltöttek ott. Megnézték a főbb látványosságokat, végighallgatták az idegenvezető ismertetőit, közben ellőttek egy tekercs filmet, majd újabb tizenkét órát buszozva hazaértek.

Huszonhét évvel később, pünkösdvasárnap azzal a határozott céllal indultunk útnak, hogy megkeressük a régi fotókon megörökített helyeket, és ahány képet csak lehet, újrafényképezzünk. Így születtek ezek a képpárok.

blog
Édesanyám a Szent Márk téren

A Szent Márk téren és környékén nem volt nehéz dolgunk, a legtöbb helyszínt itt sikerült beazonosítanunk.

blog4
A Szent Márk tér és a Szent Márk Bazilika egy részlete

 

xSzentMarkBazilika
A Szent Márk Bazilika egy másik részlete és az Óratorony
blog5
Egy Szent Márk téri kávézóban Gizi szerepében én, édesanyám mint saját maga (ezúttal vállalkozó kedvű pincér nélkül)
xSanta Maria della Salute
Kilátás a harangtoronyból
blog3
Kilátás a Dózse-palotával
blog1
Kilátás velünk
received_1946038329009064
A kulisszák mögül

 

xSzentMárkharangtornyából

xDózse-palota
A Dózse-palota egy részlete
xSohajok hidja
A Sóhajok hídja
xmi
A mezítlábas kép, ezúttal velem
xSanta Maria della Salute2
A Santa Maria della Salute
blog6
A dupla fagyis kép, amit a szédületes sebességel olvadó fagylalt miatt nem lehetett tökéletesen beállítani

 

Idegen emlékek nyomában Nápolyban és Budán

Évekkel ezelőtt egy lomtalanítás során találtam néhány fényképet a Thököly úton. Mellettük bontatlan házi lekvárok és befőttek sorakoztak egy polcon. A kihelyezett holmi azt a benyomást keltette, mintha a lakás idős tulajdonosának halála után az új lakó számára – aki lehetett akár egy örökös, akár egy vadidegen, aki megvette a lakást –, az ott talált személyes tárgyak nem képviseltek volna semmilyen értéket, így hát az első adandó alkalommal megvált tőlük.

Mindez persze csak feltételezés, az igazságot valószínűleg sosem fogom megtudni. A gondolat, hogy valakinek a fényképei, melyek mind egy-egy visszahozhatatlan pillanat lenyomatai, rövidesen megsemmisülnek, egyáltalán nem tetszett. A képeket hát fogtam és eltettem.

A nyolc fotográfiából különösen az a négy fekete-fehér keltette fel a figyelmemet, melyeken egy fél évszázaddal ezelőtti olaszországi nyaralás emlékei lettek megörökítve. Egy ideig nézegettem őket, és elhatároztam, hogyha egyszer Nápolyban járok, felkeresem a helyszíneket, és megnézem, hogy festenek most.

Aztán a képek egy fiók mélyére kerültek, és szinte teljesen elfelejtkeztem róluk. Néhány évvel később azonban nem sokkal nápolyi utam előtt szerencsésen újra a kezembe kerültek, és alig vártam, hogy a saját szememmel láthassam mindazt, amit egy idegen látott ötven évvel ezelőtt, akinek a fényképei véletlenül hozzám kerültek.

A helyszíneket újrafényképeztem, és párba állítottam őket a lomtalanításon lelt felvételekkel.

kút
Fontana del Gigante vagy másik nevén Fontana dell’Immacolatella

Annak a három képnek a helyszínei, amelyek Nápolyban készültek, ugyanazon az út mentén találhatók, egészen kis területen.

1
Porto di Santa Lucia

A képeken dátum sajnos nem szerepel, az autókból következtetve a hatvanas évek első felében készülhettek.

pálmafa
Via Partenope

Az első három felvételen Nápoly, a negyediken pedig Capri szigete lett megörökítve.

Capri
Porto di Marina Grande – Capri kikötője

A helyszíneket nem volt nehéz megtalálni. A fényképeket megszámozták, és a hátoldalukra valaki gondosan lejegyezte, hogy pontosan hol készültek, és mi látható rajtuk.

IMG_2997

A számozásból arra lehet következtetni, hogy legalább harmincnégy felvétel készült, a 34. a Via Partenope egy részletét ábrázoló kép. A helyszínek megkeresése és az eredetihez leginkább hasonlító nézőpont megtalálása olyan jó szórakozásnak bizonyult, hogy nagyon sajnáltam, hogy nem néztem jobban körül annak idején a Thököly úton, lehetséges, hogy a törött székek és leselejtezett kockatévék között ott hevert a nyaralás többi képe is szétszóródva.

A másik négy felvétellel sokáig nem nagyon foglalkoztam, ezek hátoldalán nincs semmi sem feljegyezve, szokványos családi képek lehetnek egy kirándulásról a budai hegyekben, a ruhákból ítélve pedig később készülhettek, mint az olaszországi nyaralás felvételei. Az első napsütéses tavaszi napon azonban, amikor mi is a budai hegyekbe kirándultunk, fogtam a képeket azzal az eltökélt szándékkal, hogy ezeknek a helyszíneit is megkeresem, és lefényképezem.

Két helyszínt sikerült beazonosítanom. Az első képen egy nő egy kisfiú kezét szorítva száll ki a fogaskerekűből, a megállót sajnos nem tudom megállapítani, de egészen biztosan nem a svábhegyi, ahol az én felvételem készült.

fogaskereku
Kiszállás a fogaskerekűből

A második képen az úttörővasút a helyszín, a háttérben középen ugyanaz a nő vezeti a szőke kisfiút, a fókusz azonban egy idősebb, szintén szőke kislányra esik, aki az objektívbe mosolyog.

gyermekvasut
Az úttörővasút

A képeket továbbra is őrzöm.