Utószezon, Szardínia – Sardynia, po sezonie

A szeptembernél nem tudok ideálisabb hónapot elképzelni egy mediterrán vakációhoz: a tenger még meleg, a levegő hőmérséklete pont jó. A nappalok melegek, de nem tikkasztóak, az esték kellemesen hűvösek. Ilyenkor a napozás sem szenvedés: árnyékban már fáznék vizes fürdőruhában ücsörögve. És ami számomra a legfontosabb: az iskolás korosztálynak már becsengettek, vagyis kevés a nyaraló.

Najlepsza pora dla mnie na śródziemnomorskie wakacje to wrzesień: morze jest wciąż ciepłe, temperatura powietrza w sam raz. Dni są ciepłe, lecz nie upalne, wieczory przyjemnie chłodne. Leżenie na słońcu nie grozi już udarem słonecznym: przesiadując w mokrym stroju kąpielowym byłoby mi zimno w cieniu. I co najważniejsze dla mnie: uczniowie już w szkołach, a więc urlopowiczów jest niewielu.

IMG_4275
Alghero utcáin / Na ulicach Alghero
IMG_4283
Alghero utcáin a házfalakról egy-egy 100 éves kort megért szardíniai lakos mosolyog vissza ránk / Na ulicach Alghero z ogromnych plakatów uśmiechają się do nas mieszkańcy Sardynii, którzy dożyli już 100 lat
x8
Kilátás a tengerre a Grotta di Nettuno környékén / Morskie widoki w okolicach Grotta di Nettuno

Szeretem az utószezon melankolikus hangulatát. Azt a tudatot, hogy a ruháim, amelyeket a hátizsákomba pakoltam, minden bizonnyal utoljára vannak rajtam ebben az évben, aztán eltűnnek a szekrény mélyén. Hogy már csak néhány hét, és elnéptelenedik itt minden. Az a néhány tengerparti étterem és fagylaltárus is bezár fél évre, amelyik eddig még nem tette meg. Mindenki hazamegy, várja a karácsonyt és az első hóesést, január elsejétől pedig a következő nyarat.

Lubię melancholijny klimat posezonowy. Świadomość, że ciuchy, które spakowałam w plecak, z pewnością noszę po raz ostatni w tym roku, a potem znikną w głębi szafy. Że pozostało tylko kilka tygodni i zaraz to wszystko opustoszeje. Zamkną się też te nieliczne nadmorskie restauracje i lodziarnie, które jeszcze się nie zamknęły. Wszyscy powrócą do swoich krajów, czekają na święta i na pierwszy śnieg, a od pierwszego stycznia na kolejne lato.

x9
1-2. Putzu Idu tengerpartja és felhős égboltja, 3. Nuraghe, vagyis egy Szardínia titokzatos kőtornyai közül, 4. Valahol a sziget mélyén / 1-2. Plaża i pochmurne niebo w Putzu Idu, 3. Nuraghe, czyli jedna z tajemniczych wież kamiennych Sardynii, 4. Gdzieś w głębi wyspy
IMG_4356
Már-már giccsel határos kilátás Dorgaliban a teraszunkról / Panorama granicząca się z kiczem z naszego tarasu w Dorgali
IMG_4354
Cala Gonone

Az utolsó tengerparti heverészéssel töltött napunkon az ősz is belopakodott a strandolók közé. A homok fehér volt, a tenger türkizkék, a mozgóárus fekete-afrikaiak között pedig akadt olyan, aki már nem baseball sapkákat és hamisított napszemüvegeket árult, hanem élénk színekben pompázó bélelt kabátokat.

W ostatni dzień spędzony nad morzem jesień wkradła się na plażę. Piasek był biały, morze turkusowe, a wśród sprzedawców pochodzących z Czarnej Afryki bywali tacy, co zamiast bejsbolówek i sfałszowanych okularów przeciwsłonecznych sprzedawali już kurtki puchowe w jaskrawych kolorach.

IMG_4371
Fehér homok, türkizkék tenger / Biały piasek, turkusowe morze
IMG_4374
Costa Rei
x10
Ablakok, Cagliari / Okna, Cagliari
IMG_4427
Cagliari utcáin / Na ulicach Cagliari

 

 

Advertisements

Idegen emlékek nyomában Nápolyban és Budán

Évekkel ezelőtt egy lomtalanítás során találtam néhány fényképet a Thököly úton. Mellettük bontatlan házi lekvárok és befőttek sorakoztak egy polcon. A kihelyezett holmi azt a benyomást keltette, mintha a lakás idős tulajdonosának halála után az új lakó számára – aki lehetett akár egy örökös, akár egy vadidegen, aki megvette a lakást –, az ott talált személyes tárgyak nem képviseltek volna semmilyen értéket, így hát az első adandó alkalommal megvált tőlük.

Mindez persze csak feltételezés, az igazságot valószínűleg sosem fogom megtudni. A gondolat, hogy valakinek a fényképei, melyek mind egy-egy visszahozhatatlan pillanat lenyomatai, rövidesen megsemmisülnek, egyáltalán nem tetszett. A képeket hát fogtam és eltettem.

A nyolc fotográfiából különösen az a négy fekete-fehér keltette fel a figyelmemet, melyeken egy fél évszázaddal ezelőtti olaszországi nyaralás emlékei lettek megörökítve. Egy ideig nézegettem őket, és elhatároztam, hogyha egyszer Nápolyban járok, felkeresem a helyszíneket, és megnézem, hogy festenek most.

Aztán a képek egy fiók mélyére kerültek, és szinte teljesen elfelejtkeztem róluk. Néhány évvel később azonban nem sokkal nápolyi utam előtt szerencsésen újra a kezembe kerültek, és alig vártam, hogy a saját szememmel láthassam mindazt, amit egy idegen látott ötven évvel ezelőtt, akinek a fényképei véletlenül hozzám kerültek.

A helyszíneket újrafényképeztem, és párba állítottam őket a lomtalanításon lelt felvételekkel.

kút
Fontana del Gigante vagy másik nevén Fontana dell’Immacolatella

Annak a három képnek a helyszínei, amelyek Nápolyban készültek, ugyanazon az út mentén találhatók, egészen kis területen.

1
Porto di Santa Lucia

A képeken dátum sajnos nem szerepel, az autókból következtetve a hatvanas évek első felében készülhettek.

pálmafa
Via Partenope

Az első három felvételen Nápoly, a negyediken pedig Capri szigete lett megörökítve.

Capri
Porto di Marina Grande – Capri kikötője

A helyszíneket nem volt nehéz megtalálni. A fényképeket megszámozták, és a hátoldalukra valaki gondosan lejegyezte, hogy pontosan hol készültek, és mi látható rajtuk.

IMG_2997

A számozásból arra lehet következtetni, hogy legalább harmincnégy felvétel készült, a 34. a Via Partenope egy részletét ábrázoló kép. A helyszínek megkeresése és az eredetihez leginkább hasonlító nézőpont megtalálása olyan jó szórakozásnak bizonyult, hogy nagyon sajnáltam, hogy nem néztem jobban körül annak idején a Thököly úton, lehetséges, hogy a törött székek és leselejtezett kockatévék között ott hevert a nyaralás többi képe is szétszóródva.

A másik négy felvétellel sokáig nem nagyon foglalkoztam, ezek hátoldalán nincs semmi sem feljegyezve, szokványos családi képek lehetnek egy kirándulásról a budai hegyekben, a ruhákból ítélve pedig később készülhettek, mint az olaszországi nyaralás felvételei. Az első napsütéses tavaszi napon azonban, amikor mi is a budai hegyekbe kirándultunk, fogtam a képeket azzal az eltökélt szándékkal, hogy ezeknek a helyszíneit is megkeresem, és lefényképezem.

Két helyszínt sikerült beazonosítanom. Az első képen egy nő egy kisfiú kezét szorítva száll ki a fogaskerekűből, a megállót sajnos nem tudom megállapítani, de egészen biztosan nem a svábhegyi, ahol az én felvételem készült.

fogaskereku
Kiszállás a fogaskerekűből

A második képen az úttörővasút a helyszín, a háttérben középen ugyanaz a nő vezeti a szőke kisfiút, a fókusz azonban egy idősebb, szintén szőke kislányra esik, aki az objektívbe mosolyog.

gyermekvasut
Az úttörővasút

A képeket továbbra is őrzöm.