Vissza Velencébe

1990-ben egy szép nyári napon, valamikor este fél nyolc körül édesanyám és Gizi barátnője elindultak Velencébe. Gizi ötlete volt, hogy lássanak világot és fizessenek be egy buszos kirándulásra. Tizenkét órányi utazással megérkeztek Velencébe, és körülbelül ugyanennyi időt töltöttek ott. Megnézték a főbb látványosságokat, végighallgatták az idegenvezető ismertetőit, közben ellőttek egy tekercs filmet, majd újabb tizenkét órát buszozva hazaértek.

Huszonhét évvel később, pünkösdvasárnap azzal a határozott céllal indultunk útnak, hogy megkeressük a régi fotókon megörökített helyeket, és ahány képet csak lehet, újrafényképezzünk. Így születtek ezek a képpárok.

blog
Édesanyám a Szent Márk téren

A Szent Márk téren és környékén nem volt nehéz dolgunk, a legtöbb helyszínt itt sikerült beazonosítanunk.

blog4
A Szent Márk tér és a Szent Márk Bazilika egy részlete

 

xSzentMarkBazilika
A Szent Márk Bazilika egy másik részlete és az Óratorony
blog5
Egy Szent Márk téri kávézóban Gizi szerepében én, édesanyám mint saját maga (ezúttal vállalkozó kedvű pincér nélkül)
xSanta Maria della Salute
Kilátás a harangtoronyból
blog3
Kilátás a Dózse-palotával
blog1
Kilátás velünk
received_1946038329009064
A kulisszák mögül

 

xSzentMárkharangtornyából

xDózse-palota
A Dózse-palota egy részlete
xSohajok hidja
A Sóhajok hídja
xmi
A mezítlábas kép, ezúttal velem
xSanta Maria della Salute2
A Santa Maria della Salute
blog6
A dupla fagyis kép, amit a szédületes sebességel olvadó fagylalt miatt nem lehetett tökéletesen beállítani

 

Advertisements

Idegen emlékek nyomában Nápolyban és Budán

Évekkel ezelőtt egy lomtalanítás során találtam néhány fényképet a Thököly úton. Mellettük bontatlan házi lekvárok és befőttek sorakoztak egy polcon. A kihelyezett holmi azt a benyomást keltette, mintha a lakás idős tulajdonosának halála után az új lakó számára – aki lehetett akár egy örökös, akár egy vadidegen, aki megvette a lakást –, az ott talált személyes tárgyak nem képviseltek volna semmilyen értéket, így hát az első adandó alkalommal megvált tőlük.

Mindez persze csak feltételezés, az igazságot valószínűleg sosem fogom megtudni. A gondolat, hogy valakinek a fényképei, melyek mind egy-egy visszahozhatatlan pillanat lenyomatai, rövidesen megsemmisülnek, egyáltalán nem tetszett. A képeket hát fogtam és eltettem.

A nyolc fotográfiából különösen az a négy fekete-fehér keltette fel a figyelmemet, melyeken egy fél évszázaddal ezelőtti olaszországi nyaralás emlékei lettek megörökítve. Egy ideig nézegettem őket, és elhatároztam, hogyha egyszer Nápolyban járok, felkeresem a helyszíneket, és megnézem, hogy festenek most.

Aztán a képek egy fiók mélyére kerültek, és szinte teljesen elfelejtkeztem róluk. Néhány évvel később azonban nem sokkal nápolyi utam előtt szerencsésen újra a kezembe kerültek, és alig vártam, hogy a saját szememmel láthassam mindazt, amit egy idegen látott ötven évvel ezelőtt, akinek a fényképei véletlenül hozzám kerültek.

A helyszíneket újrafényképeztem, és párba állítottam őket a lomtalanításon lelt felvételekkel.

kút
Fontana del Gigante vagy másik nevén Fontana dell’Immacolatella

Annak a három képnek a helyszínei, amelyek Nápolyban készültek, ugyanazon az út mentén találhatók, egészen kis területen.

1
Porto di Santa Lucia

A képeken dátum sajnos nem szerepel, az autókból következtetve a hatvanas évek első felében készülhettek.

pálmafa
Via Partenope

Az első három felvételen Nápoly, a negyediken pedig Capri szigete lett megörökítve.

Capri
Porto di Marina Grande – Capri kikötője

A helyszíneket nem volt nehéz megtalálni. A fényképeket megszámozták, és a hátoldalukra valaki gondosan lejegyezte, hogy pontosan hol készültek, és mi látható rajtuk.

IMG_2997

A számozásból arra lehet következtetni, hogy legalább harmincnégy felvétel készült, a 34. a Via Partenope egy részletét ábrázoló kép. A helyszínek megkeresése és az eredetihez leginkább hasonlító nézőpont megtalálása olyan jó szórakozásnak bizonyult, hogy nagyon sajnáltam, hogy nem néztem jobban körül annak idején a Thököly úton, lehetséges, hogy a törött székek és leselejtezett kockatévék között ott hevert a nyaralás többi képe is szétszóródva.

A másik négy felvétellel sokáig nem nagyon foglalkoztam, ezek hátoldalán nincs semmi sem feljegyezve, szokványos családi képek lehetnek egy kirándulásról a budai hegyekben, a ruhákból ítélve pedig később készülhettek, mint az olaszországi nyaralás felvételei. Az első napsütéses tavaszi napon azonban, amikor mi is a budai hegyekbe kirándultunk, fogtam a képeket azzal az eltökélt szándékkal, hogy ezeknek a helyszíneit is megkeresem, és lefényképezem.

Két helyszínt sikerült beazonosítanom. Az első képen egy nő egy kisfiú kezét szorítva száll ki a fogaskerekűből, a megállót sajnos nem tudom megállapítani, de egészen biztosan nem a svábhegyi, ahol az én felvételem készült.

fogaskereku
Kiszállás a fogaskerekűből

A második képen az úttörővasút a helyszín, a háttérben középen ugyanaz a nő vezeti a szőke kisfiút, a fókusz azonban egy idősebb, szintén szőke kislányra esik, aki az objektívbe mosolyog.

gyermekvasut
Az úttörővasút

A képeket továbbra is őrzöm.